Magyar csapatoknál, esetleg az NB1-hez hasonló ligákban gyakorta fordul elő, hogy a bajnokságot amúgy könnyen nyerő brancsunk a nemzetközi kupákban szinte csak nála erősebb ellenfelekkel találkozik. Ilyen esetekben nehéz döntés vár a menedzsere – a teljesen defenzív formációk néha eredményre vezethetnek, de a továbbjutáshoz kevesek, míg a támadó taktikáknál időnként rendesen megszórhatják a csapatot. Az elmúlt években, ha nem éreztem úgy, hogy teljes erővel neki kell menni az ellennek, egy 4-1-3-1-1-es felállást alkalmaztam, amely – szerintem – általánosságban talán a legjobban kiegyenlíti a két csapat közti minőségi különbséget.
4-1-3-1-1 – erős ellenfelek ellen
Felépítés: a formáció előnye, hogy igen masszív lehet tőle a csapat, hiszen középen épp elég játékos állhatja útját az ellenfél támadóinak, de szélen sem egyszerű a defenzív szélsők miatt bejutni a 16-osunkhoz. Ezzel együtt nem kell lemondanunk a támadásról sem, mert 2-3 játékos folyamatosan azon dolgozik, hogy egy-egy gyors megindulásból gólt szerezhessünk. A formáció kiemelt fontosságú embere a dmc, akinek kiváló fizikai értékekkel kell rendelkeznie - nyilván csak így van esélye hatékonyan megszűrni a támadásokat. Szintén fontos láncszem lehet az egy sorral előtte helyezkedő MC, akivel érdemes irányítót játszatni (leginkább deep lying playmekert). Csatárposztra értelemszerűen inkább a gyors, mint az erős emberek menjenek.
Taktika: fontos megjegyezni, hogy noha a játékosok jó része defender mentalitású, magát a taktikát nem érdemes védekezőre, de még kontrára sem állítani (sőt, a passzok is maradjanak default értéken), különben a csapat hajlamos túlságosan hátul ragadni és az semmi jóhoz sem vezet. Finomhangolásként ajánlom a szélsőhátvédek mentalitásának variálását, általában ezzel lehet eredményeket elérni. Ha pedig gólt kaptunk, a formáció megtartása mellett nyomjuk be a támadó stratégiát, így gyakrabban mennek előre a srácok, ám ettől még mindig masszív marad a csapat. Egy jól beállított pontrúgás rendszerrel vegyítve a kimondottan nagy csapatokat is meg lehet lepni, ahogy az nekem az elmúlt években jó párszor sikerült is. Fontos: ez egy kivárós taktika! A lényege, hogy optimális esetben az ellenfél helyzeteit leginkább a 16-oson kívülről érkező lövések jelentik, amelyek kis szerencsével és egy jó kapussal védhetőek – idővel pedig a mi srácaink is felbátorodnak.
Előnyök
Nagyon masszív védekezés – középen és szélen egyaránt; az ellen nagyon ritkán kerül ziccerbe, inkább csak átlövésekből, szögletekből veszélyeztet, támadásra is alkalmas.
Hátrányok
Időnként beragad a csapat és keveset mennek előre; nem nagyon alkalmas 2-3 gólos hátrányból való felállásra.
0 hozzászólás:
Megjegyzés küldése